Reményvesztetten bámultam ki a parkolóra a kórház negyedik emeletének ablakából. A lányom orvosa tíz perccel korábban közölte velem a rossz hírt, és én egyszerűen nem tértem magamhoz. Hurrikánként tomboltak az érzéseim, kiszaladt a lábaim alól a talaj.
Addig a bizonyos éjszakáig az volt a meggyőződésem, hogy a mi családunk tökéletes. A hitem azonban néhány perc alatt elporladt és onnantól kezdve megkezdődött valami új, valami nyomasztó az életemben.
Beköszöntött a július, érett gyümölcsök illata keveredett a földeken hajlongó emberek verejtékének jellegzetes szagával, és Isti, aki lógó orral kullogott hazafelé a bágyadt hőségben, arra gondolt, hogy az egész nyarat végigdolgozza majd.