Gabi az ágyban feküdt és meg sem mert mozdulni. Noha pokoli meleg volt a szobában, semmi pénzért nem vette volna le a takarót magáról, sőt még feljebb húzta; már csak a szemei látszottak ki, no meg a feje búbja. Nem mert elaludni.

- Will? - Toby az öccséhez lépett. Will tágra nyílt szemekkel meredt a kötél kirojtosodott végére, mint aki valamiféle delíriumba esett.  - William MacMahon! - kiabált rá Chris, Toby pedig megrázta a testvére vállát.  Will mintha akkor tért volna magához egy rémálomból, rájuk nézett. 

- Ez egy elég ízléstelen tréfa volt, gyerekek - Bruce seriff egy fogpiszkálót rágcsált, miközben szúrós tekintettel méregetett minket - ráadásul be sem szabadott volna mennetek a Mannigan-házba. 

- Toby - Will halkan nyafogott és megfogta a testvére karját. Láttam rajta, hogy nagyon fél, de Toby lerázta magáról a kezét. Freddy-re néztem, aki egészen sápadt volt. 

Az öltönyös nem viselte valami jól ezt a hírt. Szűkölő hangot adott ki magából.  - Az istenit - fakadt ki - meddig leszünk idebent bezárva? Ráadásul egy hullával! 

Roy nekidőlt a falnak. Húsz perccel ezelőtt még semmi gondja nem volt, sőt mondhatni, kifejezetten jól alakult a napja. A szerszámosládájával a lába mellett a huszonhatodikra tartott, hogy megjavítson egy elromlott csaptelepet. A lift azonban egy kattanás kíséretében váratlanul megállt a…

Hank időnként rettenetesen kiakadt ezektől a dolgaitól és olyankor üvöltött vele, de az anyja mindig megvédte.  - Mondtam neked, hogy legyél türelmesebb vele, Hank - mondta Linda ilyenkor ingerülten - tudod, hogy autista. 

Hank Rivernek bőven volt ideje elmélkedni a Camarója volánja mögött. Elnézett arra, amerre a Mississippi úgy kanyarodott St. Rose felé, mint egy nagy, ezüstös kígyó. Háta mögött alig látszódott New Sarpy; olyan volt, mint ami teljesen kihalt. Hank megborzongott.