- Ez egy elég ízléstelen tréfa volt, gyerekek - Bruce seriff egy fogpiszkálót rágcsált, miközben szúrós tekintettel méregetett minket - ráadásul be sem szabadott volna mennetek a Mannigan-házba. 

Csendben, lehajtott fejjel álltunk előtte. Adam Sutherland a bandájával arrébb cövekelt le. Még mindig sápadtak voltak a korábban történtek miatt. A nagyképűségüket mintha elfújták volna; most pont olyan gyerekeknek tűntek, mint mi. 
- Az én ötletem volt - mondtam becsülettel. 
- De együtt csináltuk - tette hozzá Toby és a vállamra tette a kezét. Chris, Will és Freddy bólogattak. 
- Mi küldtünk be őket oda - Sutherland szólalt meg, meglepetten néztünk rá. 
Nyoma sem volt annak a korábbi srácnak ott a ház előtt, ez egy másik Adam volt. 
Meg kellene, hogy büntesselek benneteket - mondta a seriff és elgondolkodva kibámult az ablakon. 
Feszülten vártunk, hogy mit fog kitalálni. A légy zümmögését is lehetett hallani. Nekem az volt a legfájóbb, hogy ha ezt a nagymama megtudja, akkor talán soha többé nem jöhetek hozzá nyáron. Azt pedig nem fogom túlélni. 
A seriff alatt megnyikordult a szék, miközben feltette a lábait az asztalra. Kissé előredőlt és elvett egy szál cigarettát az asztalról. Kényelmes mozdulatokkal rágyújtott, majd megszólalt. 
- Tűnjetek a szemem elől, kölykök. 
Összenéztünk. 
- De nem akarlak többé meglátni titeket annál a háznál! - tette hozzá még szúrósan - Ígérjétek meg, hogy nem mentek még egyszer oda! - Ígérjük! - kiáltottuk kórusban és tényleg komolyan is gondoltuk mind, ebben teljesen biztos vagyok. 
Kitódultunk az utcára. Bár megkönnyebbültünk, hogy nem kaptunk semmilyen büntetést, mégis némán, fejünket lehajtva lépkedtünk egymás mellett. Most valahogy az is természetesnek tűnt, hogy Sutherlandék ott ballagnak együtt velünk. Egészen a tóig mentünk, ahol egy kis, faragott pad állt. Toby megállt és szembefordult velünk. Végignézett rajtunk, majd a tekintete megállapodott Adamon. 
- Ne haragudjatok ránk - mondta - nem kellett volna így rátok ijesztenünk. 
Mindig szerettem Toby-t, mert egy nagyon kedves, humoros fiúnak tartottam, de most egy egészen másmilyen érzés fogalmazódott meg bennem iránta, ez pedig a tisztelet volt. Toby tudott bocsánatot kérni. 
Sutherlandék egymásra néztek, majd Adam megköszörülte a torkát. 
- Nem haragszunk - mondta végül egyszerűen.
- Mi is hibásak vagyunk - tette hozzá a vörös hajú srác. 
- Nincs harag a részünkről sem - mondta nekik Toby. 
És ekkor valami olyasmi történt, amit azt hiszem, úgy szoktak hívni, hogy "történelmi pillanat". Adam és Toby, a két falkavezér kezet nyújtottak egymásnak. 
Aznap estig együtt játszottunk mindannyian. Rájöttünk, hogy Sutherlandék valójában igazán jó fejek. 
Miután elbúcsúztam tőlük és az elágazásnál letértem a nagymama háza felé vezető kis poros útra, lelassultak a lépteim. 
Tulajdonképpen a tervem tényleg túl ijesztőre sikeredett. Ugyanis azt eszeltem ki, hogy a Mannigan-legenda újraélesztésével halálra rémiszthetjük Sutherland bandáját. Az ötlet akkor született meg a fejemben, mikor Freddy rátalált azokra a próbababákra. Ahogy felvázoltam a tervemet a többieknek, mind lelkesek lettek. Gyorsan kellett cselekednünk, mielőtt Sutherlandék gyanút fognak. Amíg az egymásra hányt bábu-halomból Chrissel kiválasztottunk egy kisebb méretű, rövid hajú darabot, addig Toby a szobában álló régi szekrényben felfedezett poros ruhakupacban kutatott. Együtt felszuszakoltunk a babára egy pulóvert és egy nadrágot, majd átcipeltük egy másik szobába, olyanba aminek az ablakából arra a farönkre lehetett látni, ahol Sutherland bandája várakozott. A nagy igyekezetben nem is vettük észre, hogy Will eltűnt mellőlünk. 
Toby körülnézett a helyiségben, ami valamiféle szalon lehetett. 
- Kellene egy kötél - mondta. 
- Szerintem… - felelte Freddy, de a mondatot Will vérfagyasztó sikolya szakította félbe. 
Egy pillanatig dermedten néztünk egymásra. Mindannyiunk szemében ott volt a rémület. Toby mozdult először; eldobta a bábut és Will nevét kiáltozva kirohant a szobából. Utána futottunk. A szívem a torkomban dobogott. A szomszéd szobában leltünk rá a fiúra; ott állt középen, háttal nekünk és felfelé bámult. Mi is felkaptuk a fejünket. Egy kötél lógott le a gerendáról. A többi helyiséggel ellentétben itt bent nem volt semmi más, csak egy felborult szék és a kötél. Hányingerem lett. Tehát igazat beszélt Freddy. Szinte láttam magam előtt Gary Mannigan élettelenül himbálózó testét.