Gabi az ágyban feküdt és meg sem mert mozdulni. Noha pokoli meleg volt a szobában, semmi pénzért nem vette volna le a takarót magáról, sőt még feljebb húzta; már csak a szemei látszottak ki, no meg a feje búbja. Nem mert elaludni.

Egyenes testtartással ült a parton és a vizet nézte. Gyönyörű idő volt aznap; a hullámok lágyan fodrozódva érkeztek, szép sorban, egymás után egyenként végig-végigcsókolva a lekerekített köveket. Mindegyikük mókás hangot hallatott, miközben bucskázott egyet, majd eltűnt, hogy helyet adjon a következőnek. Plutty, plutty. 

Reményvesztetten bámultam ki a parkolóra a kórház negyedik emeletének ablakából. A lányom orvosa tíz perccel korábban közölte velem a rossz hírt, és én egyszerűen nem tértem magamhoz. Hurrikánként tomboltak az érzéseim, kiszaladt a lábaim alól a talaj. 

Peter Sheldon kivette a szekrényből barna tweedzakóját és kritikus szemekkel méregette. Arra gondolt, kissé divatjamúlttá vált már az eltelt harminc év alatt, de ez volt az egyetlen elegáns ruhadarab a szekrényében. Hja kérem, ő mindig is egy egyszerű, dolgos ember volt, és arra az évi egy-két alkalomra, amire ki kellett öltöznie, pont megfelelt a régi zakója. 

Addig a bizonyos éjszakáig az volt a meggyőződésem, hogy a mi családunk tökéletes. A hitem azonban néhány perc alatt elporladt és onnantól kezdve megkezdődött valami új, valami nyomasztó az életemben. 

Már nem is tudta, hogy hogyan történt, de rá kellett jönnie, hogy beszippantotta őt Sam lénye. Képtelen volt szabadulni a belőle áradó férfias erőtől, a tökéletességtől, amit nyújtani tudott. Felesleges körítés és sallangok nélküli beszélgetések, forró együttlétek és szívből jövő nevetések jellemezték a kapcsolatukat. 

Oleg lehajolt. Jól látható nyomok rajzolódtak ki a hóban. Igaza volt Ivannak tegnap a kocsmában, a farkasok lemerészkedtek a hegyekből, egészen a faluig. A magas, vállas férfi felegyenesedett és körbekémlelt a tájon. A tajgát sűrű köd borította, szinte tejfehér volt a látóhatár. Az idei tél még a tavalyinál is zordabbnak ígérkezett és korán beköszöntött. Az állatok valószínűleg nem találtak elég élelmet maguknak, így az emberlakta vidéken portyáztak. Oleg féltette a rénszarvas-állományát. Tavaly a hiúzokkal gyűlt meg a bajuk, és úgy tűnik, hogy idén a farkasok okoznak majd fejfájást a kis falu lakóinak. A vállára vette a puskáját és hazaindult. Órák óta kint bolyongott már, a hőmérő higanyszála rekordmélységeket döntögetett, és érezte, hogy lábujjai teljesen átfagytak a bélelt csizmája ellenére is. 

Brie megigazította a kosztümjét. Igazán csinos darab volt, a legfrissebb divat szerint készült. Csuklóján a gyönyörű Patek Philippe óra visszaverte a reggeli napfényt. Amikor belépett, a pincér azonnal felismerte és a legjobb asztalhoz vezette. Thomas Wittmann szenátor felesége és a város lakosságának munkát és biztos megélhetést adó Wittmann Corporation tulajdonosnője mindenből a legjobbat érdemelte. Akármerre ment, az emberek előre köszöntek neki és nagy tisztelet övezte. 

Viktória egy hete dolgozott az idősek otthonában, mint ápolónő. Tizenkilenc éves volt, nemrég került ki az iskolapadból. Üde fiatalságával és a tündéri bájjal, mely a lényéből sugárzott, mély benyomást tett az otthon lakóira. Szerencsés volt, mert kedves, türelmes idős néniket, bácsikat bíztak a gondjaira.

Patrisha lenézett a kórházi ágyon fekvő alakra. Nem érzett semmit a gyűlöleten és a megvetésen kívül Julie Smith iránt. Azt gondolta, ha idejön, majd változik valami, de nem így történt. Mit hitt? Azt, hogy varázsütésre eltűnik az a sok fájdalom, amit ez az asszony okozott neki? Talán azt, hogy ha kiszolgáltatottan, legyengülve, a saját vizeletében fetrengve látja, majd másképp tud ránézni? A fenéket, önámítás volt az egész.