- Will? - Toby az öccséhez lépett. Will tágra nyílt szemekkel meredt a kötél kirojtosodott végére, mint aki valamiféle delíriumba esett.  - William MacMahon! - kiabált rá Chris, Toby pedig megrázta a testvére vállát.  Will mintha akkor tért volna magához egy rémálomból, rájuk nézett. 

- Ez egy elég ízléstelen tréfa volt, gyerekek - Bruce seriff egy fogpiszkálót rágcsált, miközben szúrós tekintettel méregetett minket - ráadásul be sem szabadott volna mennetek a Mannigan-házba. 

- Toby - Will halkan nyafogott és megfogta a testvére karját. Láttam rajta, hogy nagyon fél, de Toby lerázta magáról a kezét. Freddy-re néztem, aki egészen sápadt volt. 

A nyarakat a nagymamámnál, vidéken töltöttem, ahol minden reggel összeverődtünk pár helybéli sráccal és pecáztunk, üveggolyókkal játszottunk vagy csak csavarogtunk napestig. Szerettem ezeket a nyarakat; a szüleim elfoglalt emberek voltak, utazgattak a világban, engem pedig nagymamára bíztak, de nem…

Az öltönyös nem viselte valami jól ezt a hírt. Szűkölő hangot adott ki magából.  - Az istenit - fakadt ki - meddig leszünk idebent bezárva? Ráadásul egy hullával! 

Mary-Anne akkurátusan elrendezte bordó ruháján a fodrokat, majd leült a gyönyörű fekete zongora elé. Imádta Chopint. Most is azt játszott, a zeneszerző második Nocturne-jét. Igazán melankolikus darab volt, szemhéját lehunyta, az ujjai finoman siklottak az elefántcsont billentyűkön. 

Tekintete újra a babaházra siklott és észrevett még valamit. A házikó földszinti szobájában, a kis rózsaszín kanapén egy másik, hasonló technikával készült figura pihent. Remegő kézzel nyúlt érte, fejében szinte dübörgött a vér. 

Sarah egy hosszú, végtelennek tűnő pillanatig bénultan nézte, aztán mint akinek ólomnehezékek vannak a végtagjaira kötve, lassan megmozdult és kiszállt az ágyból. Vékony hálóingén áthatolt a hajnalra lehűlt levegő, teste libabőrös lett.

Sarah fáradtan ült a teraszon. Örült neki, hogy Ted elaludt végre. Már alig bírta elviselni az állandó jajgatását. Az orvosok nem tudták, pontosan mi baja van, csak tanácstalanul vakarták a fejüket mindenféle röntgenképek és leletek halmaza felett. Ted ugyanis a papírok szerint - enyhén kiugró…

Ezzel felállt és otthagyott engem. Tekintetemet a borítékra szegeztem, a gondolataim meglódultak. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet velem. Végtelennek tűnő ideig ültem ott bénultan, majd lassan felpillantottam. Senki sem figyelt rám.