Reményvesztetten bámultam ki a parkolóra a kórház negyedik emeletének ablakából. A lányom orvosa tíz perccel korábban közölte velem a rossz hírt, és én egyszerűen nem tértem magamhoz. Hurrikánként tomboltak az érzéseim, kiszaladt a lábaim alól a talaj. 

Peter Sheldon kivette a szekrényből barna tweedzakóját és kritikus szemekkel méregette. Arra gondolt, kissé divatjamúlttá vált már az eltelt harminc év alatt, de ez volt az egyetlen elegáns ruhadarab a szekrényében. Hja kérem, ő mindig is egy egyszerű, dolgos ember volt, és arra az évi egy-két…

Már nem is tudta, hogy hogyan történt, de rá kellett jönnie, hogy beszippantotta őt Sam lénye. Képtelen volt szabadulni a belőle áradó férfias erőtől, a tökéletességtől, amit nyújtani tudott. Felesleges körítés és sallangok nélküli beszélgetések, forró együttlétek és szívből jövő nevetések…

Épp be akartam kopogni Rosie ajtaján, mikor az váratlanul kinyílt és ő kilépett rajta. Gyönyörű volt a könnyű nyári ruhájában, aminek a színe az őszibarackra emlékeztetett. Imádtam rajta ezt a darabot, emlékszem, ez volt rajta akkor is, amikor megkértem a kezét. 

Csilla végigsietett a peronon és a hetedik vágány felé vette az irányt. Egy testes, bajuszos férfi elismerően füttyentett, ahogy elhaladt mellette, amitől a lány kissé ingerült lett. Tüntetőleg elfordította a fejét, majd felszállt a vagonba és megkereste a hármas fülkét.

Hiszen ez az ember megmentette az életét! Elszégyellte magát az előbbi gondolatai miatt. Inkább hálásnak kell lennie és minimum valami ételt tenni elé. Ha a férfi nem jár arra, akkor ő már nem élne. Elhatározta, hogy köszönetet mond neki. 

Ó istenem, Eve. Egycsapásra elhomályosodott mindaz, amit velem tett és csak azt éreztem, hogy belepusztulok, ha elveszítem. Nem is tudom, hogyan jutottam el a kórházba, de mire odaértem, teljesen össze voltam törve lelkileg. Csak az Eve iránti észvesztő aggodalom és a rettegés dübörgött bennem. 

Találtam egy átfogóbb vizsgálatról szóló papírt is. Ezt már ismertem, ezen az állt, hogy Eve fogamzóképes. Aztán vérvételi eredmények következtek, csupa latin szöveggel, majd kihullott közülük egy darabka cetli, rajta fekete kép, homályos fehér foltokkal. Egy ultrahangos fotó, láttam már ilyet.

A whiskey bíborszínben tündöklött a metszett kristálypohárban, ahogy a dolgozószobámban, az íróasztal melletti bárszekrényen kitöltöttem magamnak.Csak kivételes alkalmakkor iszom, és ez a mai egy nagyon kivételes alkalom. Lehetne ez a mondat pozitív is, mondhatnám, hogy ünneplek valamit, az éppen…

Kipirult a futástól, haja ziláltan lógott az arcába, de még így is gyönyörű volt. A férfi karjaiba vetette magát és ajkát az övére tapasztotta. Berttel megfordult a világ. Képtelen volt eltolni magától, hagyta, hogy magával sodorják az érzései. Végül a nő szakadt el tőle, de éppen csak annyira, hogy…